Attila Erdős
Hitember élem életem
Szivárványhidat építettem hitemnek,
egyik pillére a szívem, másik az Isten.
Már mindegy hol vagyok, fent vagy lent:
a napfényben jő és nő az árnyék,
éjszakára kinyitom az éj csillagablakát.
Ha imára kulcsolom kezeimet,
elém tárul az élet temérdek kincse.
Titkok fénye nappal és az éjben - a jelenben.
Szeretetem fája a szenvedő Krisztus keresztje.
Érzem, kezemet valaki fogja és vezet.
és jól tudom - maga az Isten.
Ablakom alatt az időm elrohant.
Csendben, halkan lépem nappalomat....
Nagykanizsa, 2014. augusztus 26.