Bognár László /Csak László/

Fia vagyok a Napnak,
A némán figyelő angyaloknak.
Fia vagyok a Holdnak,
A körötte ringó csillagoknak.

Fia vagyok a Szélnek,
A semmibe nyúló messzeségnek.
Fia vagyok az Esőnek,
A párásan selymes levegőnek.

Fia vagyok a Mának,
A felkelő nap sugarának.
Fia vagyok a Tegnap hajnalának,
A búsan olvadó jégvirágnak.

Fia vagyok a Néma csillogásnak,
A lélek fáradó vándorának.
Fia vagyok a Hangos kérkedésnek
A vigyorgó önzés sűrűjének.

Fia vagyok a Józan éberségnek,
A hit gyógyító erejének.
Fia vagyok a Részeg pillanatnak,
A ravasz, bódító mámoroknak.

Fia vagyok a Tisztaságnak,
A szüzen meghaló boldogságnak.
Fia vagyok Mocskos gondolatnak,
A haragot gyújtó indulatnak.

Fia vagyok a Szépnek,
A legelső nap éjjelének.
Fia vagyok a Csúfnak,
A vadul lüktető fájdalomnak.

Fia vagyok a Szabadságnak,
A réten röppenő kismadárnak.
Fia vagyok a Rabságnak,
A rozsdás láncok zálogának.

Fia vagyok a Jónak,
A könnyeknek, ha meghatóak.
Fia vagyok a Rossznak,
A fölényes hátsó alakoknak.

Fia vagyok a Szeretetnek,
A gyermeki könnyek tengerének.
Fia vagyok a Gonoszságnak,
A gyarlóan piszkos vágyhatásnak.

Fia vagyok a Közönynek,
A magányba merült gyűlöletnek.
De fia vagyok a Szerelemnek,
A megfejthetetlen rejtelemnek.

És fia vagyok az én szegény apámnak,
A szerető lelkének oltalmának.
Aki áldozatként is
Fia vagyok és vigyázz rám.

Bognár László 2014.10.04.