Czene Csaba
Czene Csaba:
Együtt
Álmaidba szőttem magam.
Veled álmodom tovább a fekete hattyúk násztáncát.
Lázálmodban oldódom veled,
míg jóllakott esőcsatornák vezetik el az éjszaka könnyeit.
Álszent nappalok sebeit gyógyítjuk.
Nem lehet még semmi a keserűnél édesebb!
Karvalyként markolunk egy józanabb őrület után,
mielőtt beforrt sebünk hegén fakad ki életerőnk.
Még kiköpünk néhány tömörített sóhajt.
Lelkünkig szívjuk egy új álom képzetét.
Reggel együtt perzseljük meg az új nap első sugarait!