J. Kanizsai

2014.05.04 16:32

Írta: Kanizsai József (J. Kanizsai)

   2004.12.08

 

 

                                           BUSZ

 

 

 

   A TV mást nem sugároz mást, mind a nap szenzációját, mit a nap az évezred szenzációját. Egy iskolásokat szállító busz balesete a Grand- Kanyonban és a gyerekek csodálatos megmenekülése. Egy halott, a busz sofőr, aki menet közben kapott szívinfarktust. Továbbá a harminc éves tanárnő, aki feltűnően csinos és okos a gyerekek kedvence volt, feltehetően az ütközés következtében kizuhant a buszból. Holtestét még nem találták meg tovább keresik.

  Kevés remény van arra, hogy meg találják - szólt a további híradás.

Természetesen nem a halott sofőr vagy az eltűnt tanárnő volt a szenzáció, hanem az ahogyan a negyven első osztályos kis diák megmenekült. Hiszen mikor vezetés közben meghalt a buszsofőr a szakadékba zuhantak,  de fenn akadtak egy szirten közben kizuhant a tanárnő . A gyerekek élete meg volt pecsételve másodpercek talán ezred másodpercekről volt szó. Ám ekkor a semmiből a lebegő busz alól egy hatalmas ezüstszínű sárkány emelkedett fel a magasba. Emelkedés közben megmarkolta hatalmas csülkeivel a lebegő buszt és megállás nélkül szállt vele egy tisztás felé. Tisztáson biztonságba helyezte a még egy perccel ezelőtt halálra ítélt gyerekeket. Majd hátra fordult az őket filmező helikopterre, szemében két könnycsepp jelent meg majd lassan lefolyt hatalmas pofáján. Szép lassan visszafordult és hatalmas szárnycsapásokkal a magasba emelkedett könnyei hulltak a földre. Vissza sem nézet eltűnt az őt követők szeme elöl.

  A kanyont filmező TV stáb jókor volt jó helyen így meg tudta örökíteni a balesetet és a mesébe illő mentést. A híradás körbe járta a világot, a mesék a mondák meg elevenednek címmel. 

 A Pulicet-díj biztos a tiétek – mondta félhangosan Viktor- elfordult könnyes szemmel a TV-től. 

 Hatvanas éveit járó összes halántékú férfit láthatóan megrázták az események. Nem tudta mit tegyen, töltött magának egy pohár vörösbort, majd szótlanul bámult kifelé az ablakon. Látszót az arcán, hogy valahol nagyon messze jár. Messze a múltban ugyanis az a tanárnő, akit nem találnak, azaz ő lánya Stella. Lassan kortyolt az italból majd emlékeibe menekült, amikor Stella megszületett.

  Ő maga már akkor több tízezer éves volt, látta a piramisok építését, világok pusztulását és újjak keletkezését. Már nagyon öreg volt hamarosan neki is meg kell halnia, hiszen a sárkányok sem hallhatatlanok bár igen hosszú életük lehetnek, ha okosan gazdálkodnak azokkal a lehetőségekkel, ami rendelkezésükre áll.

  Vagyis aki egyszer átalakul, sárkánnyá annak el kell hagynia ezt a dimenziót, hátra hagyva addigi életét hozzátartozóját. Mi vár ott rá ép úgy nem tudni, mint ahogy az emberek sem tudják, hogy haláluk után mi vár rájuk. Ezért is van az hogy nem élnek ezzel a lehetőséggel ,leélik életüket az emberi testükbe és így halnak meg ők is. Fajtájukból csak hatszázan vannak a földön, nem avatkoznak be az emberi társadalom fejlődésébe. Vagyis, csak nagyon ritkán, mint most is Stella feláldozta magát átalakult, hogy meg mentse a gyerekeket, gyerekeket, akik nem is a sajátjai voltak emberek fiai lányai, de rá voltak bízva. Adott még egy esélyt nekik.

  Mindig azt mondta a legértékesebb dolog a világon a kisgyerek mivel mi már tudjuk, hogy mik lettünk mivé váltunk. Ám egy kisgyerekből lehet egy új megváltó, hatalmas tudós, akármi, ha meg adjuk nekik a lehetőséget a fejlődéshez.

Stella ennek a fényében élt és dolgozott.

  Viktor kevés embert szeretett, de a lánya közte volt és Stella anyja is, aki balesetben meghalt. Ő halandó ember volt, mind annyian ezen a bolygón, ha akart sem tudott volna átváltozni. Csak öröklődés útján szerezhető meg ez a képesség vagy talán átok. Ők nem avatkoznak be a vámpírok és a vérfarkasok harcába vagy más természet felettiek dolgaiba, őket tisztelte minden élő és ők is tiszteltek minden élőt. Tudta lánya cselekedete kihatással van rá, hisz mikor eljön az ideje követni fogja a másik dimenzióban , Nem akarta felvenni  a másik alakját de tudta lánya él ,téren és időn át is megérezte a sárkányszíve. Tudta, hogy vár reá.

Attól nem félt, hogy média szenzáció lesz, legfeljebb kacsának tartják majd a felvételt illetve a felvételeket. Úgy járnak mind az UFÓ felvételek senki sem hisz majd senkinek. Pedig ha tudnák nagyon meg lennének lepve, a múlt és a jövő itt van velük és így van jól

 Közben bealkonyodott, a merengéséből a telefon hangja szakította ki, megfordult és felemelte.

  --Tessék

-  Mester, hallottuk a hírt meg rázott mondanyiunkat Stella részünk volt. Bármiben segíteni tudunk, csak szólj.

-  Köszönöm, de semmi baj ez bármelyikünkkel meg történhetett volna, hisz ez a feladatunk vigyázni az emberekre.

-  Remélem, megéri áldozatokat hozni értük mester?

-  Csak ez ad erőt és még valami más, hogy maradjak,

-  Értelek mester, minden jót.

Felemelte poharát és ki itta a maradék italt és nagyot sóhajtót, már messziről hallotta az elkövetkező évek feladatát csattogni a kastély folyosóján,

Majd hatalmas lendülettel csapódót ki az ajtó és berobbant egy hatéves lurkó,

- Szia nagypapi

- Szia kis unokám.