J. Kanizsai
Írta: J. Kanizsai
Egerésző Ölyv
A település focipályája mellet egymás után mentek el az autók, és jó pár gyalogos is szaporázta a lépteit.
Mind egy irányban haladt délről északra. Ám volt egy autó, amelyik nap mind nap megállt és szemmel láthatóan figyelte pályát, amit minden nap felkereset. Néha- néha kiszállt egy ember a gépkocsiból és őt figyelte, néha valami tárgyat emelt a szeméhez. Nem ismerte a tárgyat, vagy, hogy mire való de mivel nem bántotta őt eddig nem fordított különösebb figyelmet rá.
Ma ép egyedül volt szépen kihúzta magát és peckesen járt a pályán, egereket keresett, s nem bánta, ha mások is látják.
Ám egy hideg novemberi napon feltűnően több volt a forgalom, több autó, és még több ember. Néhány kutyát is felfedezett a tömegben volt, amelyiket pórázon vezettek és volt olyan is, aki csak csatangolt. Nem félt tőlük ők meg kikerülték.
Mindenki sietett észak felé egy-egy futó pillantást mértek rá és a hideg északi széllel mit sem törődve mentek előre.
A földről hiába nyújtogatta a nyakát nem látta az emberek célját, pedig nem volt kicsi a maga több mind félméteres magasságával.
Ezért hát neki futott és pár pillanatra könnyedén szárnyra kelt a pálya egerésző ölyve.
Pár kör után már elég magasan volt ahhoz, hogy lássa, hol gyülekeznek az emberek.
Már máskor is látott ilyet ez a hely volt a második kedvenc helye a pálya után.
Senki sem, szokta zavarni őt itt sem a társait, a rétisast.
Ritkán egy-egy élő embert, ha látott. Mind annyiszor most is a pihenő fájára ment, ami egy magas fa volt rá telepedett és nézte az alatta levő embereket.
Talán egy órát tartott alatta a zaj, majd szétszéledtek az emberek, ahogy jöttek sietve távoztak.
Néma csend borult a tájra, csak ő és néha egy sas vigyázott erre a némaságra.
Az utolsó ember, aki elment még ránézett és oda szólt a társának.
- A temető biztonságban van, a szellemek vigyáznak rá. - Mire a másik csak bólogatót egyetértése jeléül.