Németh Nyiba Sándor
A LÉT PEREMÉN
A bennem tomboló üresség megkarcolja az éjszaka
végtelen csendjét
Elvarázsolja a létem peremén hibálozó katarzis
tomboló erejét
Megtapogat az esetlenségem, érzéketlenül ténfergek,
magamba beszélek
Elesetvagyok, szánom magam, senki nem tart fájdalmas,
mély érzéseimet
Németh Nyiba Sándor Költő, Olimpikon verse
/minden jog fenntartva/