Simon Tibor
Írta: Simon Tibor
Út másik Oldalán
Ahogy megérkezek a munkahelyemre,
Megszokott látvány tárul a szemembe.
Túloldalon sündörög egy bak,
Ott már javába tart a műszak.
Ketten vannak itt, a Garai tőzsdén,
Onnan két „Gésa” innen meg én.
Rájuk nézve látom, egyikük sem ikon,
De vadul marakodnak a palikon.
Mikor esteledik, lemegy a nap,
Hevesen integetnek minden kamionnak.
Kiállnak az útra, hogy mások is lássák,
Hogy nálunk milyen ronda a másság.
Szegény sofőrök, fárasztó vezetés után,
A sötétben nem látva néztek csak bután.
Álmos szemekkel portékákat nézve,
Szó nélkül minden pénzt megadtak érte.
Rövid volt a fuvar, hamar visszatértek,
Talán azért, mert nem ilyent reméltek.
Nem is értettem, hogy miért áldoznak,
Ennyi pénzt ilyenért.
Hűvösödik, bemegyek, ott jó az idő,
Meg különben egy ideje senki sem jő.
Mi lesz velem a télen, munkaidő alatt,
A hidegben az idő megáll, nem halad.
Eltűnnek a mások is, a túl oldalról,
Írhatok majd verset a hólapátról.
Várom, hogy újra legyen tavasz,
Akkor újra jönnek, újjak is, mind ravasz.
Lesznek új sofőrök, éhesek,
Mindenre készen, éhesen.