Vizvári József Az én bakancslistám
Az én bakancslistám!
Amikor fiatalon belevetettem magamat a nagybetűs életbe, sejtelmem sem volt arról, hogy milyen életnek nézek elébe. Szüleim sem tudtak arra nézve tanácsot adni, hogy lesznek, lehetnek olyan periódusok az emberek életében, amikor azokat az álmokat, amelyeket magunk elé tűztünk, néha el kell halasztani. De az élet megy tovább és az elhalasztott álmokat egy idő után meg lehet valósítani. Szüleim arra sem tudtak felkészíteni, hogy olyan időszak is bekövetkezhet, amikor az álmok köddé válnak, sőt az, amit egy élet munkájával, keserves lemondások között megteremtettünk magunknak, az is elveszhet.
Ők sem tudták és álmukban sem gondolták, hogy amikor az ember már-már az öregségre készülve számvetésre kényszerül, azzal a ténnyel kell szembe néznie, hogy egy élet munkája semmivé válik. Ki gondolt arra, hogy lesz egy olyan iszonyú negyed évszázados időszak, ami semmissé tett negyvenévi emberi munkát. És úgy tűnik, hogy ezt a negyed évszázadot prolongálni foglya az élet. Újabb 25 évvel, vagy még annál is többel. A háborúk nem okoztak annyi szenvedést több millió honfitársamnak, mint az elmúlt 25 év. Mert a háborúk végeztével és a halottak eltemetése után csak a fizikai romokat kellett eltakarítani pár év szorgalmas munkájával, és emlékezni azokra, akik ezt már nem élhették meg. A XXI. században arra gondoltak a szüleim, és én is, hogy a világ megtanulta a leckét, és nem lesznek többé háborúk, csak béke. Esténként mindenki hozzáírhatja a bakancslistájához azt, amit még szeretne elérni az életben. De most ismét háború folyik, és sokkal keményebb, durvább annál, amelyeket fegyverekkel vívtak. Pedig fiatal koromban én is sok mindenről álmodtam. Utazni, családot alapítani, gyerekeket fölnevelni, autót, lakást venni és békés boldog öregkort megélni, és mielőtt a halál bekopogtat hozzám is, mind mindenkihez, számvetésként azt mondhattam volna, hogy megérte élni.
Bíztam abban, hogy a gyermekeimnek egy kicsivel jobb lesz majd, mint nekem volt. Nem onnan kell kezdeniük az életet, ahonnan nekem kellett. Tévedtem, ma már tudom, hogy olyan világot kell rájuk hagynom, amiben nem a bakancslista készítése a fontos, hanem az, hogy túlélik-e ezt az időszakot, amelynek a végét sem tudom nekik megjósolni, hogy meddig fog tartani. Az egy életen át gyűjtött anyagi és szellemi értékek pedig elértéktelenedtek. Maholnap majd arra ébredek, hogy a végrehajtók kopogtatnak a lakásajtómon, ha nem tudok, nem lesz miből fizetni a drága élet árát. És abban a bizonyos bakancslistámban, amit sok-sok évtizeddel kezdtem el írni, nem volt a végrehajtó bejegyezve, mint kívánság.
Az el nem ért vágyak, lehetőségek képzeletbeli listájából minden nap ki kellett húznom valamit az elmúlt 25 évben. Először a kirándulásoknak, üdüléseknek intettem búcsút. Majd az öreg autómnak. És a már nem feltétlenül szükséges, nélkülözhető vagyontárgyaimnak. Soha nem is voltak utópisztikus, elérhetetlen vágyaim, hisz a legtöbb ember a realitások talaján él és fogadja el a világot olyannak, amilyen. A bakancslistámból már kihúztam sok mindent, amit soha már nem valósíthatok meg. Most már csak a gyermekeim jövőjéért aggódom teljes joggal, és arra kellett rájönnöm, én sem tudok nekik tanácsot adni. Ebben az országban nem látom még a lehetőségét sem annak, hogy belátható időn belül emberi életet fognak tudni élni. Arra kérem őket, hogy ne bakancslista készítésével csapják be magukat, mert úgy járnak, mint az én szüleim, és én magam is. Kívánságaikat temessék agyuk legmélyére, és csak arra összpontosítsanak, hogyan és hol tudnak szépet és hasznosat alkotni maguknak. Ha rosszul döntenek, az ő gyerekeiknek a sorsa is ugyanaz lesz, mint az enyém és a szüleimé. Tudom, hogy sok olyan ország van a világon, ahol az emberek nagy része meg tudja valósítani gyermekkori álmait, de a sors kifürkészhetetlen akaratából hazám, Magyarország nem tartozik ezek közé. Több álmomat, és már megvalósított tervemet tették semmissé irigy, gonosz magyar emberek, de most az elmúlt negyed század lassan teljessé teszi álmaim, vágyaim megsemmisülését. Csak nem erről szól emberek milliárdjainak az élete, itt a Földön, hogy dolgozz halálodig, és ha valamicske az életed végére megmarad, azt a háborúk pusztítják el gyermekeink elől, hogy csak az újrakezdés maradhasson nekik? Ezek után elégettem a sok ábránddal, tervezgetéssel egy életen át vezetett bakancslistámat. Csak egy kis füzet maradt meg az asztalomon, a bevásárló lista. Holnapra egy kilo kenyér, holnaputánra is, és azután is, mert ez a lista minden napra érvényes marad most már, hátralevő életünkben.