Vizvári József ( Pipás) Krudy körös író
Édes otthon
Munka után édes a pihenés. A munkában megfáradt kanizsai ember hazaért. Azt mondta magának, a vacsora ráér, inkább ledőlök egyet pihenni jó puha ágyikóban. Egyszerű lakás. Az ablak közvetlenül rányílik a természetre, így alvás közben is érezheti a természet lágy illatát. A pitypang selymes érintését, a kissé távolabb levő elképzelt egzotikus várok illatát, melyet harmonikusan kiegészít a pázsitfű kellemes kipárolgása. A fülével hallja az ott, a fűszálak közt matató tücskök halk neszeit. Estére csak neki fog muzsikálni, egyedül neki, aki félálomban hálát ad az Istennek, hogy a mai napját is tartalmasan élhette meg. Megpróbálja kinyújtóztatni elgémberedett lábait, de az asztalos egy kicsivel rövidebb fekvőhelyet készített számára. Nem számolta hozzá azt, hogy az emberiség magassága nő az idő előre haladtával. A jó és kiadós táplálkozás is megtette a magáét. Már régóta leszokott arról, hogy pizsamában hajtsa a fejét álomra. Abban nem szellőzik a bőre, de a könnyű utcai ruháján van annyi lyuk, hogy ezt a problémát letudta. A párnára sem fáj a foga régóta, túl puha az ahhoz a sok gondhoz, emlékhez a feje alá gyűrje. Az eső most éppen nem esik, így a párna helyett megteszi a kiskabátja is, a belső zsebében egyetlen számára fontos értékével, gyermekei fotójával, az utolsóval, amit akkor készített egy fotós, amikor még elhitte, a munka az, ami emberré tesz bennünket. Annyit soha nem tudott dolgozni, hogy elég pénzt tudott volna keresni. Az álom, hogy szép nagyobb lakásba költözhet majd egyszer, a múlt ködébe veszett. De ilyenkor, amikor kis padján álomba szenderül, azt álmodja, kastélyában él boldogan, gyermekeivel. Már csak pár perc, és amikor a tücskök muzsikálni kezdenek az elképzelt álomból szőtt ablaka alatt, azt hazudja magának, hogy az nem más, mint gyermekei csivitelése ott, az ágya végében, és akkor álmában mosolyogni tud egy keveset. Csak sokáig maradjon meg ez az álom. Csak fel ne ébressze az éhsége, mert ma csak egyszer evett egy keveset, és éhes, nagyon éhes, és ha felébred erre a kínra, nemcsak a kellemes álom, gyermekei boldog arca foszlik semmivé, hanem nem lesz miért ismét arra várni, hogy az az álom, amely minden nap a csontjaiig hatol, boldog álomba ringassa. Nem messze tőle fiatalok beszélgetnek. A tér másik felén zene szól, és gondtalan arcú fiatalok beszélgetnek szerfölött vidáman. Úgy alszik a kis ágyában, fél méterre tőle a pitypangok, hogy talán ők nem is látják az öreget. Akit talán a gyerekzsivaj sem is zavar. Az a zsivaj csak része az álmának, és amikor az majd lassan elenyészik, megszólal a tücskök zenéje is, és akkor elfelejti a mai napot. Azt a napot, ami megint nem hozta meg számára a lelki békét, de talán majd holnap. Igen, holnap biztosan jobb lesz. Ennyiszer nem szúrhat ki vele az élet. Azt mondták, hogy hamarosan jó lesz itt élni. Csak ne kelljen sokat várni rá, mert úgy érzi, sokig már nem tudja elviselni az egyedüllétet. Meg egyszer, de jó is lenne jóllakni. Nem bánná, ha nem lenne az az étel mennyei manna. Az sem lenne baj, ha hidegen meríthetné belé a kanalát. De jaj, hisz kanala sincs. Akkor majd kiszürcsöli, csak szeretné a szájában érezni a fűszerek ízét, egy picike kis hús sem ártana bele. Csak már lenne.
Nem bántja senki. A háttérben levő fiatalok észrevették, és lehalkították hangjukat. Had pihenjen a kis öreg álom kastélyában, tudják, hogy ő most álomországban jár, és érzik, addig lehet boldog, míg odaát jár. Más is vetett rá egy pillantást. Nem szóltak egy szót sem. Egy pillanatra megálltak, majd lassan, óvatosan lépkedtek tova, hogy a talpuk alatt levő gyöngykavics csikorgása ne ébressze föl őt. Arcán, a gondok barázdálta ráncok mellett egy kis mosoly is megbújt szája szegletében. Látszott, hogy most ott van álmában, ahová egy életen át szeretett volna eljutni. Legalább az a pár óra álom legyen az övé, mert holnap ismét egy új nap kezdődik, és ki tudja, nem-e a mai nap szomorú élményeivel kell ismét megosztani a vadgesztenyefák lombjai alatti kis lakhelyét, és ezt a rövidre méretezett ágyát, ott a pitypangok közelségével és a tücskök zenéjére várva.